Kentin naplója - 1.bejegyzés

Valami nincs rendben - de még nem tudom, hogy mi és miért nincs rendben.
Chloét már óvodás korunk óta ismerem; mivel közel laktunk egymáshoz, kiskorunkban sokat játszottunk együtt. Ő olyasvalaki, akit azóta ismerek, mióta az eszemet tudom. Mindig is mosolygós, kedves lánynak tartottam. De egy ideje elkezdtem kételkedni...
Ma volt az első napunk a Sweet Amoris gimiben. Chloé, szüleinek fél évvel ezelőtti tagikus halála után a keresztanyukájához költözött, és ebbe a suliba iratkozott be, mivel ez közel van, és jó hírű iskola. Nem kellett sokat győzködnöm a szüleimet, hogy én is átiratkozhassak. Az előző sulimban folyton bántottak az alacsony termetem és a vastag szemüvegem miatt.
Bár azt mondtam ma Chloénak, hogy azért iratkoztam át én is ebbe a suliba, hogy támogathassam és mert aggódtam érte, de ez nem a teljes igazság. Chloé szülei halálának körülményei nem hagynak nyugodni. Valamiféle nyugtalan érzésem van, valami zavar. A fejemben egy szörnyű elmélet körvonalazódik, és bármennyire szeretném elfelejteni, figyelmen kívül hagyni, nem tudom. Egy emlék kísért.
Ez az emlék még az óvodából való, ahová Chloéval jártunk. Chloé akkor a legjobb barátom volt, minden kiállt mellém, ha valaki bántani akart, és ezért nagyon szerettem. Egy napon azonban körülbelül öt éves korunkban valaki Chloét bántotta, és nem engem. Az egyik lány elcsente a kedvenc babáját, és Chloé napokig sírt utána, sehol sem találtuk, azt hittük, elvesztette valahol. Azután egyszer láttam, hogy a kérdéses lány a kabátja zsebébe gyömöszöli a babát, miután eldicsekedett vele pár másik lánynak. Nem mertem egy szót sem szólni, de Chloénak elmondtam, hogy ki vette el a babáját. Akkor még nem értettem, ami ezután történt, de így visszanézve már egyértelmű. A lány másnap zúzódásokkal az arcán jött az óvodába, és a szülei dühösen kérték számon az óvónőket, ki bántotta a lányukat...de ők semmit sem tudtak. Chloé viszont aznap már a babájával jött az oviba - azt mondta, otthon találta meg, és nem is lopták el, csak elfelejtette, hová tette.
Ez az emlék azután jutott eszembe, miután Chloé szülei meghaltak, és eltemették őket. A temetésen részt vett két rendőr is, akik elsőnek érkeztek a baleset helyszínére. Folytott beszélgetésüket véletlenül hallottam meg - szerintük a baleset nem is baleset volt. Hogy a nyomok nem egyeznek.
Erre akkor még nem tudtam hogyan reagálni, hiszen, mi más lehetett volna, mint baleset?
Viszont arra is emlékszem, hogy Chloénak már a szülei halála előtt is sok gondja volt. Nem sokkal a baleset előtt nagyon gondterheltnek tűnt, és mikor megkérdeztem, mi a baj, tudok-e segíteni, csak annyit válaszolt, hogy nagyon összekapott a szüleivel, és nem jönnek ki túl jól egymással. Ezt furcsáltam, mivel Chloé szülei nagyon kedes emberek voltak, velem legalábbis mindig. Ráadásul Chloé édesapja nagyon óvatos sofőr volt - sokszor még előzni sem mert, a sebességkorlátot meg pláne nem lépte túl soha.
De ha tényleg nem baleset volt... és esetleg Chloénak köze van hozzá...de nem, ez lehetetlen. Hiszen Ő is ott volt velük az autóban.
Erre még gondolni sem szeretnék.
De nem tudok nem gondolni rá. Ezért szeretnék vele lenni, ezért jöttem át én is a Sweet Amorisba.
Még nem tudom pontosan mit keresek, de tudom, hogy szemmel kell tartanom Chloét. Mint egykori legjobb barátja, ez a kötelességem.